Az atomenergia technológiai irrealitása a 21. században – Mit mondanak a szakértők?

Az atomenergia technológiai irrealitása a 21. században – Mit mondanak a szakértők?

“… az atomerőművek építésével és üzemeltetésével az ember már a képességei határát kísérti, ezért jó lenne még idejében abbahagyni. De hiszen tudják ezt a szakmabeliek, a bennfentesek is… Úgy gondolom, hogy a kockázat túl nagy, és haszontalan minden egyéb kockázattal az összehasonlítás. Az atomenergia a sugárveszély miatt olyan alattomos, hogy nem szabad e tűzzel tovább játszadozni. Ez túl komoly játék… Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a témakörhöz nem focidrukkerként a lelátóról szólok hozzá, szakmailag átlátom, és személyes tapasztalatokra is szert tehettem. A felelősség késztet a megszólalásra. Persze az atomlobbik, élükön az atomenergia-ügynökséggel biztosan másképp látja. Az ő egzisztenciájuk is a tét.”

A fenti gondolat szerzője Petz Ernő, aki a 1991 és 1994 között volt a paksi atomerőmű igazgatója. Gondolatai rámutatnak arra a trendre, mely szerint a szakemberek egyre nagyobb része látja be, hogy a nukleáris technológiai mára elavulttá vált. Világviszonylatban az országok 84%-a nem működtet atomerőművet, de egy percig se gondoljuk, hogy ezek nem fejlett országok. A listán szerepel ugyanis többek között Ausztria, Dánia, Portugália, Olaszország és Lengyelország. Az atomenergiát kivezető és elutasító országok listája pedig bővülni látszik: Belgium, Németország, Spanyolország, Svájc… Vajon miért, amikor olyan sokat hangoztatott érv Magyarországon is, hogy „az atomenergiának nincs alternatívája”?

Erre az összetett, mégis világosan megválaszolható kérdésre keresi a választ az Energiaklub egyik legújabb tanulmánya, mely „Az atomenergia működési anomáliái címet viseli. A tanulmány célja ennek a világszerte tapasztalható jelenségnek a vizsgálata, hátterének és okainak bemutatása. Kiadványunk továbbá azt a célt is szolgálja, hogy segítsen eligazodni ebben a fölöttébb bonyolult témában, a tudományos szakirodalomra, tényekre és statisztikai adatokra támaszkodva. Tanulmányunkat részletesen egy következő blogposztunkban fogjuk bemutatni. Szemléletünket és munkánkat az vezérli, hogy a nukleáris energiáról és a paksi atomerőmű bővítéséről szóló diskurzus nem kizárólag a mérnökök kiváltsága, arról igazi társadalmi párbeszédnek kell születnie, amely nemcsak a műszaki, de a gazdasági, politikai, jogi és etikai perspektívákat is érinti.

A tanulmányunk véleményezésére különböző tudományterületek szakértőit is felkértük, ugyanis fontosnak tartjuk a változatos perspektívák bemutatását. 2021. március 4-én került megrendezésre a „Visszásságok az atomenergia alkalmazásában” című virtuális szakmai kerekasztal-beszélgetés. A beszélgetés meghívottjai voltak:

  • Dr. Papp László, a villanyautosok.hu megújuló energiával, energiatárolással, illetve piaci trendekkel foglalkozó szerzője
  • Pásti Lajos, megújuló energia mérnök
  • Dr. Kodácsy Tamás, a Károli Gáspár Református Egyetem Teremtésvédelmi Műhelyének műhelyvezető tudományos főmunkatársa

Papp László előadásában kiemelte, hogy nagy energetikai átalakulás előtt állunk. A nukleáris technológiából származó villamosenergia-termelés 2006 óta stagnál, az atomenergia az egyik legdrágább energiatermelési mód az elhúzódó beruházások, a szigorodó biztonsági előírások és a méretgazdaságosság hiánya miatt (azaz nincs belőle tömegtermelés). Az atomenergiával szemben viszont azt látjuk, hogy a megújuló energiák – úgymint a nap és a szél – egyre olcsóbbak. Állítása szerint a tőke a megújulókba áramlik, mert a beruházók abban látják a technológiai innováció lehetőségét.

Pásti Lajos a decentralizált rendszerekről beszélt, azaz olyan energiatermelési rendszerekről, ahol nem egy hatalmas központ (úgymint a paksi atomerőmű), hanem elszórtan lévő kisebb egységes termelik az energiát. Ilyen rendszernek tekinthető például Dánia, ahol a megújuló energiaforrásoknak elsőbbségük van, a többinek hozzájuk kell alkalmazkodnia. Előadásában ő is kiemelte, hogy a megújuló energiák jóval olcsóbban képesek termelni, mint a nukleáris. Azt pedig nem is tudjuk beleszámolni a költségekbe, hogy mennyire fog kerülni az atomerőmű leszerelése, hiszen nehéz megbecsülni a szükséges források nagyságát. Kiemelte még azt is, hogy az energiatárolás területén jelentős fejlődésre lehet számítani a jövőben.

Kodácsy Tamás előadását az úgynevezett „atomdilemma” felvezetésével kezdte: „ha nagy a karbonlábnyomod, lecseréled időlábnyomra?”. Elmondása szerint az egyházak kritikusak az atomenergiával szemben. A Napot fúziós erőműnek tekinti, melyből kapjuk a megújuló energiát. A fissziós (tehát atommagok hasadásán alapuló atomerőművek, amilyenek Paks I blokkjai és a tervezettek is) erőművek azonban rossz hatékonyságúak, az örökségünket éljük fel használatuk által. A szakértő fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a nukleáris technológia emberi, ezért minden baleset tulajdonképpen emberi mulasztásra vezethető vissza.

Az előadásról készült videó itt elérhető:

Kodácsy Tamás gondolata a balesetek emberi okairól különösen jelentős, ugyanis 2021. március 11. a fukusimai atomkatasztrófa 10. évfordulója. Annak ellenére, hogy a földrengés és a cunami váltotta ki a nukleáris üzemzavarok és balesetek sorozatát, végeredményben pedig a zónaolvadást és a radioaktív hulladékok környezetbe való kijutását, a katasztrófa oka mégis emberi mulasztásra vezethető vissza.

Az Energiaklub éppen ezért azon dolgozik, hogy az atomenergia a 20. század technológiája legyen, helyét pedig a 21. században vegyék át a megújuló energiaforrások. Az Energiaklub éppen a fukusimai atomkatasztrófa okán egy további tanulmányt is megjelentet, mely kifejezetten a radioaktív hulladékok és a kiégett fűtőelemek témakörével foglalkozik, melynek szakértői vitájáról hamarosan beszámolunk.

Facebook Comments