Damoklész kardja – A radioaktív hulladékok műszaki és etikai kockázatai

Damoklész kardja – A radioaktív hulladékok műszaki és etikai kockázatai

“Mindazon változások közül, melyeket az ember a természeten végrehajtott, a nukleáris fisszió kétségkívül a legveszélyesebb és a legnagyobb. Ennek eredménye – az ionizáló sugárzás – szennyezi leginkább a környezetet és jelenti a legnagyobb veszélyt az emberiség túlélésére.”

A fenti gondolat szerzője Ernst Schumacher, iskolateremtő közgazdász, aki „A kicsi szép” című legendás tanulmánykötetében is megfogalmazta határozott álláspontját az atomenergiával kapcsolatban. Gondolhatnánk arra, hogy egy közgazdász miért is értekezik a radioaktív hulladékok veszélyeiről, de fontos belátni, hogy sem az atomenergia, sem a radioaktív hulladékok kérdésköre nem a mérnökök kiváltsága – annak etikai kockázatai mindannyiunkat érintenek, azokkal mindenkinek el kell számolnia. A nagy aktivitású hulladékok, elsősorban a kiégett fűtőelemek elhelyezése még 70 évvel a technológia megjelenését követően sem megoldott – sehol a világon. Mégis milyen kockázatokat kell figyelembe vennünk?

Többek között erre a kérdésre keresi a választ az Energiaklub legújabb tanulmánya, mely “Az atomenergia és a radioaktív hulladékok esete – avagy szemelvények egy felelőtlenül működtetett rendszer végnapjairól” címet viseli. A kiadvány célja, hogy a kiégett fűtőelemek elhelyezésével kapcsolatos néhány különösen fontos, kiragadott problémát felvessen – olyanokat, amelyek a hazai energetikusképzés tankönyveiből kimaradtak. Az Energiaklub szándéka tehát az, hogy az e témát érintő meglehetősen hiányos hazai tájékoztatást legalább részben pótolja, és újabb lendületet adjon az atomenergiával kapcsolatos érdemi vitának Magyarországon.

Ennek egyik állomása volt a 2021. március 11-én, a fukusimai atomkatasztrófa 10. évfordulóján megrendezett szakmai kerekasztal-beszélgetés. A beszélgetés meghívottjai voltak:

  • Dr. Dőry István: biológus, biofizikus, fizikus, egyetemi docens az Edutus Egyetemen
  • Dr. Kóbor József: biofizikus, klinikai sugárfizikus, sugárvédelmi szakértő a Pécsi Tudományegyetemen, pécsi önkormányzati képviselő (LMP), az EU Régióbizottság tagja, a Zöld Baranya Egyesület és a Pécsi Zöld Kör tagja
  • Dr. Béres Tamás: egyetemi tanár és tanszékvezető, Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológia Tanszékén

Dőry István előadásában történeti távlatba helyezte a radioaktív hulladékok kérdését. A fáraók példáját említette, akik míves szarkofágokban temetkeztek, abban a reményben, hogy azokban örök életükre nyugalomba helyezik őket. Ehhez képest az ókorban  kirabolták a szarkofágokat, illetve a 20. és 21. századi turisták napszemüvegben fotózkodnak velük. Tanulság tehát, hogy több ezer éven keresztül nem tudjuk érvényesíteni az akaratunkat, hát még a radioaktív hulladékok esetében szükséges több százezer éves távlatban. Előadását azzal zárta, hogy az atomenergiával kapcsolatos problémák olyan súlyosak, hogy a megújuló energiaforrásokra való átállás elkerülhetetlen.

Kóbor József először a nyílt és a zárt üzemanyagciklus összehasonlításáról beszélt. Megjegyezte, hogy a ciklus két “piszkos vége” egyaránt Pécsett van, ami magát a várost sem teszi vonzó célponttá sem az egyetemisták, sem az ott letelepedni vágyók számára. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a zárt üzemanyagciklus nem azt jelenti, hogy megszabadulunk a radioaktív hulladékoktól, sőt, a reprocesszálás után Oroszországból visszaküldött hulladékok szintén erőteljesen sugárzóak. Beszélt saját élményeiről is a csernobili atomkatasztrófa kapcsán, amikor teljes hírzárlatot rendeltek el, és a szakértőknek azt mondták, ne foglalkozzanak a balesettel. Nem véletlen, hogy nemcsak szakmailag, de emberileg is mély nyomokat hagyott benne a katasztrófa – melynek 35. évfordulója áprilisban lesz.

Béres Tamás előadásában a változatos etikai vonatkozásokról beszélt. Kiemelte, hogy fontos olyan cselekvési mintákkal rendelkezni, olyan mélységében ismerni a történelmi döntéseket, hogy a jövő katasztrófáit el tudjuk kerülni. Rámutatott, hogy a technikai tudás és a technológiai fegyelem, illetve a mérnöki kompetencia és a gazdasági hozzáértés mellett az etikai eszmecserék is elengedhetetlenek, hiszen nemcsak saját életünket kockáztatjuk, hanem a jövő generációkét is. Bemutatta Ortwinn Renn elméletét a kockázati típusokról, amelyben az atomenergia Damoklész kardjának feleltethető meg, ugyanis hatalmas, sőt, felmérhetetlen, környezeti hatása van, viszont a katasztrófa bekövetkezésének valószínűsége alacsonyabb más technológiáknál. A hétköznapok szintjére visszatérve fontosnak tartotta megosztani a hallgatósággal, hogy az energiafelhasználás visszaszorítása nem szükségtelenül rossz önkorlátozás, hanem akár minőségi javulást eredményezhet mindannyiunk életében.

Mindhárom előadó rámutatott arra, hogy az atomenergia és a radioaktív hulladékok kérdése mindannyiunkat érinti, amelyekkel foglalkoznunk kell egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Az Energiaklub éppen ezért azon dolgozik, hogy tudományos igényességgel, mégis mindenki számára közérhetően és izgalmasan mutassa be ezt a rendkívül fontos témát. A közelmúltban készült két kiadványunk hamarosan elérhető lesz az Energiaklub honlapján.

Facebook Comments